Lássuk csak...sikerült egy egész jó új albérletet szereznem, jönnek a különórások is, szóval valamennyire pénzt is keresek (még akkoris ha most a félév elkezdése előtt még rendszertelenül)....viszont itt vannak az UV-k, utálom az egyetemet, a gépem egy héten belül kétszer is felmondta a szolgálatot úgyhogy mostmár eldöntöttem hogy eladom a fenébe és amint lehet veszek egy laptopot vagy notebookot helyette...évek óta csak megkeseríti az életem...

Mivel a gépem behalt és nem otthon vagyok, ezért tornázni se tudtam. Pedig megjött az új súlyzókészletem és már kinyomtattam mindent ahhoz hogy elkezdjem a Power 90-t kilencven napig (nyúl vagyok a P90X-et elsőre bevállalni)...szóval most várakozó állásponton vagyok. Egyébként nem változott semmi, a súlyom 59-60 között mozog, attól függően mennyit eszem. Persze sokkal jobb ekkora súllyal mint előtte volt, de az a helyzet hogy most se vagyok elégedett és már kezdek a saját agyamra menni...úgy látszik sose leszek egész jó, felveszek egy ruhát és kimegyek benne, és nem esik jól, legszívesebben visszarohannék...Az új lakótársam se segít túlzottan, aki tök vékony:) Bár annyira nem szeretnék vékony lenni mint ő, csak az a tudat hogy neki nem áll el a nadrágja, nem buggyan ki a felsője alól semmi (mondjuk a melle se:D).
Erről jut eszembe, nincs nadrág ami jó lenne rám...két méret között vagyok, a nagyobbik lecsúszik és övvel idétlen, a kisebb meg bevág és kettévág középen, nem vehetek fel passzosabb felsőket hozzá...rosszul vagyok.

Tudom hogy nem kellene elégedetlenkednem, hisz azért 60 vagyok, ilyen már hány éve nem volt?? De nem jó ez a testforma...sehogysem...Esküszöm 65 kilósan legalább voltak rámvaló ruhák:D:D:D

Elfogyott a BIOTECH SHAKE-em, de most nincs kedvem költeni a SCITEC-re, pedig mindenképp ki kell próbálnom. Lehet valakivel meghívatom magam egyre (=ajándék).

Mennyivel jobb lenne ha már dolgoznék és nem lenne az a folyamatos stressz (meg a párkapcsolati se) amiben élek. Nagyon rosszul alszom...nem lazít el most még a jóga és a meditatív zene sem...feszült vagyok na.

Hát azt hiszem UPDATE-nek ennyi elég...ti hogy vagytok?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Houppette 2009.08.27. 19:11:59

helló-belló:)
jelentem, én kb.63 kg-nál tartok most a "fogyókúrában", szánalmas...rólam röviden ennyit:D

örülök, hogy újra írsz!!!

Válasz erre 

Sjudit84 2009.08.28. 09:35:26

Szia:) Jól látom hogy július óta nem írtál a blogodba? Vagy rossz blogot nézek? Tesssék magad aktivizálni, nem vagy te elég elkeseredett, túl rendes a hapsid hozzád úgy látom:D:D:D Én csak azért fogyok meg csinálom a dolgokat, hogy legalább ennyi öröm legyen már az életemben:S

Egyébként majd ha vége lesz a nyárnak és visszaállsz a melós napi rutinodba, biztos könnyebben előjön a torna meg ilyenek megint...

Válasz erre 

zsuzso1981 2009.08.28. 20:13:29

Nem biztos, hogy ha dolgozol, akkor nem lesz stressz! Sőt...nekem visszagondolva a főiskola egy mennyország volt, itt néha zárt osztályon, néha diliházban érzem magam. De levezetem a feszültséget és kész!

Válasz erre 

Sjudit84 2009.08.29. 10:32:10

PErsze stressz mindenhol van, nekem az a bajom hogy folyamatosan vizsgázni, tanulni kell...persze lifelong learning van, tudom, de egy munkahelyen (szüleimet elnézve) még ha van is továbbképzés, az év nagy részében tudod mi a munkád, és tanulás nélkül elmehetsz, nem kell attól félni hogy mi van ha nem sikerül a vizsgád és akkor ennyi volt...

Én ha tanár leszek, persze elő kell készülnöm az órákra mert lehet hogy meggyűlik a bajom a diákokkal, de az nem ugyanaz mikor egy hétig tiszta ideg vagy és már nem tudod hogyan hosszabbítsd meg a napot hogy több időd legyen tanulni...

Válasz erre 

mn / Mike · http://dreamdecor.freeblog.hu/ 2009.08.30. 17:10:13

háááát, nem tudom, én annál jobban szétcsúszva sosem voltam, mint amikor tanítottam (ok, sulim is volt mellette, de első volt a tanítás), mert feladsz ezt-azt házinak, mert tudod, hogy KELL nekik, hogy megtanulják a dolgokat, aztán bele sem gondolsz, hogy egész hétvégén azt fogod javítani, meg dogákat összeállítani, kijavítani, órára készülni.
Persze ez az egész csak akkor van, ha valaki arra készül, hogy jó tanár legyen ;)

Ja, és én például jobban izgultam, hogy az osztályomnak hogy sikerül a szintfelmérő vizsgája, mint a saját vizsgáim... persze én bolond vagyok ;)

mondjuk talán annyival könnyebb, hogy fixebb a napirend, illetve a diákoknak mondhatod, hogy 'bocs, csak holnapra tudom kijavítani a dolgokat', míg a tanároknak nem mondhatod, hogy 'inkább holnap szeretnék vizsgázni' ;)

Válasz erre 

Sjudit84 2009.09.01. 10:40:38

Az hogy szétcsúszok, az lehet...de nem kell izgulnom hogy ez az utolsó esélyem, meg ilyesmi...Ami most van pl.:)

Meg hát nálam eléggé kétséges hogy tanár leszek-e.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: